Himnusz

From Simple English Wikipedia, the free encyclopedia
Jump to navigation Jump to search
Himnusz
English: Himn
Химнус
Himnusz.jpg
Original sheet music for Himnusz.
National anthem of Hungary
LyricsFerenc Kölcsey, 1823
MusicFerenc Erkel, 1844
Adopted1844 (de facto)
1989 (de jure)

Himnusz (pron. [ˈhimnus] "HIM-noose"; en. "Hymn") is the national anthem of Hungary. It was adopted in 1844 as the de facto (unofficial) anthem of Hungary, then later in 1989 as de jure (in accordance with the law). The lyrics (music words) were written by Ferenc Kölcsey in 1823, and the melody was composed by Ferenc Erkel in 1844.[1][2][3]

It has been translated into many languages. It was translated into English in 1881 by American-Hungarian translator and author William Noah Loew (18471922).[4]

Full lyrics[change | change source]

The first stanza is sung officially at ceremonies.

Hungarian lyrics
(Ferenc Kölcsey, 1823)
Hungarian Cyrillic lyrics
(proposed)
Poetic English translation
(William N. Loew, 1881)

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.


Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt![3][5][6]

Иштен, а́лдд мег а мађарт
Јо́ кедввел, бө́ше́ггел,
Њу́јтш феле́је ве́дө́ карт,
Ха күзд елленше́ггел;
Бал шорш акит ре́ген те́п,
Хозз ра́ ви́г естендө́т,
Мегбү́нхө́дте ма́р е не́п
А му́лтат ш јөвендө́т!

Ө́шеинкет фелхоза́д
Ка́рпа́т сент бе́рце́ре,
А́лталад њерт се́п хаза́т
Бендегу́знак ве́ре.
Ш мерре зу́гнак хабјаи
Тиса́нак, Дуна́нак,
А́рпа́д хө́ш магзатјаи
Фелвира́гоза́нак.

Е́ртүнк Кунша́г мезеин
Е́рт кала́ст ленгетте́л,
Токај сө́лө́вессеин
Некта́рт чепегтетте́л.
За́сло́нк ђакран пла́нта́ла́д
Вад төрөк ша́нца́ра,
Ш њөгте Ма́ћа́ш бу́ш хада́т
Бе́чнек бүске ва́ра.


Хајх, де бүнеинк миатт
Ђу́лт хараг кебледбен,
Ш елсу́јта́д вилла́мидат
Дөргө́ феллегедбен,
Мошт рабло́ монгол њила́т
Зу́гаттад фелеттүнк,
Мајд төрөктө́л рабига́т
Ва́ллаинкра веттүнк.

Ха́њсор зенгетт ајкаин
Озма́н вад не́пе́нек
Верт хадунк чонтхалмаин
Ђө́зеделми е́нек!
Ха́њсор та́мадт тенфиад
Се́п хаза́м, кебледре,
Ш летте́л магзатод миатт
Магзатод хамвведре!

Бу́јт аз үлдөзөтт, ш феле́
Кард њу́лт барлангја́бан,
Серте не́зетт ш нем леле́
Хонја́т а хаза́бан,
Бе́рцре ха́г е́ш вөлђбе са́лл,
Бу́ ш ке́тше́г меллетте,
Ве́рөзөн ла́баина́л,
Ш ла́нгтенгер фөлетте.

Ва́р а́ллотт, мошт кө́халом,
Кедв ш өрөм рөпкедтек,
Хала́лхөрге́ш, ширалом
Зајлик ма́р хељеттек.
Ш ах, сабадша́г нем виру́л
А холтнак ве́ре́бө́л,
Ки́нзо́ рабша́г көнње хулл
А́рва́нк хө́ семе́бө́л!

Са́нд мег Иштен а мађарт
Кит ве́сек ха́ња́нак,
Њу́јтш феле́је ве́дө́ карт
Тенгере́н ки́нја́нак.
Бал шорш акит ре́ген те́п,
Хозз ра́ ви́г естендө́т,
Мегбү́нхө́дте ма́р е не́п
А му́лтат ш јөвендө́т![7]

O, my God, the Magyar bless
With Thy plenty and good cheer!
With Thine aid his just cause press,
Where his foes to fight appear.
Fate, who for so long did'st frown,
Bring him happy times and ways;
Atoning sorrow hath weighed down
Sins of past and future days.

By Thy help our fathers gained
Kárpát's proud and sacred height;
Here by Thee a home obtained
Heirs of Bendegúz, the knight.
Where'er Danube's waters flow
And the streams of Tisza swell
Árpád's children, Thou dost know,
Flourished and did prosper well.

For us let the golden grain
Grow upon the fields of Kún,
And let nectar's silver rain
Ripen grapes of Tokay soon.
Thou our flags hast planted o'er
Forts where once wild Turks held sway;
Proud Vienna suffered sore
From King Mátyás' dark array.


But, alas! for our misdeed,
Anger rose within Thy breast,
And Thy lightnings Thou did'st speed
From Thy thundering sky with zest.
Now the Mongol arrow flew
Over our devoted heads;
Or the Turkish yoke we knew,
Which a free-born nation dreads.

O, how often has the voice
Sounded of wild Osman's hordes,
When in songs they did rejoice
O'er our heroes' captured swords!
Yea, how often rose Thy sons,
My fair land, upon Thy sod,
And Thou gavest to these sons,
Tombs within the breast they trod!

Though in caves pursued he lie,
Even then he fears attacks.
Coming forth the land to spy,
Even a home he finds he lacks.
Mountain, vale – go where he would,
Grief and sorrow all the same –
Underneath a sea of blood,
While above a sea of flame.

'Neath the fort, a ruin now,
Joy and pleasure erst were found,
Only groans and sighs, I trow,
In its limits now abound.
But no freedom's flowers return
From the spilt blood of the dead,
And the tears of slavery burn,
Which the eyes of orphans shed.

Pity, God, the Magyar, then,
Long by waves of danger tossed;
Help him by Thy strong hand when
He on grief's sea may be lost.
Fate, who for so long did'st frown,
Bring him happy times and ways;
Atoning sorrow hath weighed down
All the sins of all his days.[8]

Phonetic transcription[change | change source]

IPA transcriptions of the first three stanzas

[ˈiʃtɛn aːld mɛg ɒ ˈmɒɟɒrt]
[joː ˈkɛdvɛl ˈbøːʃeːgːɛl]
[ɲuːjtʃ ˈfɛleːjɛ ˈveːdøː kɒrt]
[hɒ kyzd ˈɛlːɛnʃeːgːɛl]
[bɒl ʃorʃ ˈɒkit ˈreːgɛn teːp]
[hozː raː viːg ˈɛstɛndøːt]
[ˈmɛgbyːnhøːtːɛ maːr ɛ neːp]
[ɒ ˈmuːltɒt ˈʃjøvɛndøːt]

[ˈøːʃɛinkɛt ˈfɛlhozaːd]
[ˈkaːrpaːt sɛnt ˈbeːrtseːrɛ]
[ˈaːltɒlɒd ɲɛrt seːp ˈhɒzaːt]
[ˈbɛndɛguːznɒk ˈveːrɛ]
[ˈʃmɛrːɛ ˈzuːgnɒk ˈhɒbjɒi]
[ˈtisaːnɒk ˈdunaːnɒk]
[ˈaːrpaːd høːʃ ˈmɒgsɒcːɒi]
[ˈfɛlviraːgozaːnɒk]

[ˈeːrtyŋk ˈkunʃaːg ˈmɛzɛin]
[eːrt ˈkɒlaːst ˈlɛŋgɛtːeːl]
[ˈtokɒj ˈsøːløːvɛsːɛin]
[ˈnɛktaːrt ˈtʃɛpɛgtɛtːeːl]
[ˈzaːsloːŋk ˈɟɒkrɒn ˈplaːntaːlaːd]
[vɒd ˈtørøk ˈʃaːntsaːrɒ]
[ˈʃɲøktɛ ˈmaːcaːʃ buːʃ ˈhɒdaːt]
[ˈbeːt͡ʃnɛk ˈbyskɛ ˈvaːrɒ]

References[change | change source]

  1. https://www.hirado.hu/2015/01/20/a-himnusz-tortenete/
  2. http://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/a-himnusz-ugye-az-orszaggyules-elott
  3. 3.0 3.1 Ferenc Kölcsey, the author of the Hungarian national anthem, was born 230 years ago Csécsei, Nóra. Daily News Hungary. 8 August 2020.
  4. Loew, William N. (William Noah) 1847?-1922 worldcat.org.
  5. Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ Arcanum.
  6. Magyar Állami Jelképek nemzetijelkepek.hu.
  7. The Hungarian Cyrillic alphabet is a proposed alphabet for Hungarian based on Vuk's Cyrillic alphabet with additional letters for sounds not found in Serbo-Croatian. Although fallen out of use by modern standards, it is still used by a very few of the Hungarian minority in Vojvodina who prefer the use of a Cyrillic alphabet instead of the Latin alphabet.
  8. National and historic symbols of Hungary nemzetijelkepek.hu.